Számomra sem nyílegyenes út vezetett a pszichológiához. Elsőként tanári diplomát szereztem, és csak évekkel később adtam be a felvételi jelentkezésemet pszichológia szakra, addig kerülgettem ezt a hivatást. Idővel érett csak meg bennem az elhatározás. Talán nem vagyok egyedül ezzel a folyamattal. Történik valami az életünkben. Nem is biztos, hogy tudjuk, milyen hatással van az ránk, és hosszú időn keresztül élünk vele együtt. Egyszer csak a teher már nem ad más választási lehetőséget, elkerülhetetlen lesz, hogy foglalkozzunk vele. Ha ez nem egyedül, akkor pedig jól jön a segítség. Azt tapasztalom, így van ez az egyéni, párkapcsolati, családi folyamatoknál egyaránt. Azt vallom, lehet az életünkben számtalan nehézség, de ha elkötelezzük magunkat egymás mellett, háttérbe szorítjuk a sérelmeinket, és időt adunk a megoldásnak, a változások elindíthatóak. Minden párkapcsolat fejlődésen megy keresztül, és ebben a folyamatban elakadások következhetnek be, melyek viszont mindkét fél közös elszántságának köszönhetően oldhatóak. Férjemmel mindketten egyetértünk abban, hogy a mi legnagyobb tanítóink a gyerekeink. Azóta tanultuk a legtöbbet, amióta ők megszülettek, önmagunkról, szeretetről, kapcsolatokról, családi folyamatokról, a világról, a változásokról. A családterápia azokat a folyamatokat tárja fel, amelyek hozzájárulnak a jelenlegi nem kívánt helyzethez, és a folyamat során arra törekszünk, hogy ezek minden családtag előnyére válva átalakulhassanak.

Abban hiszek, hogy bárki bármikor képes a fejlődésre, talán csak nem tudja, hogyan kezdjen hozzá.

Pszichológus diplomámat a Szegedi Tudományegyetemen szereztem meg klinikai és egészségpszichológia szakirányon. Jelenleg az ELTE addiktív viselkedések tanácsadó szakpszichológiája képzést végzem. Képzésben lévő család- és párterapeuta vagyok.

Elérhető: Budapest, XVIII. kerület